HTML

mesék a kriptából

Friss topikok

  • Nac Mac Feegle: Az első hullaházi napomon írtam, amikor épp rájöttem, hogy én nem ilyen lovat akartam. (2011.04.25. 21:34) A valóság pofánver
  • LittleBite: Instant utasbiztosítás :-) (2011.02.22. 14:23)
  • sless: Én is könnyű préda leszek. Aztán gyakran írj! (2011.02.16. 18:07) helyreigazít
  • GrizzlyGéza: Jaja, en meg ma ezzel futottam ossze a sarki oszeresnel es errol meselt... www.mamapop.com/2009/07... (2011.02.10. 21:59) úgysem fogják elhinni

Linkblog

barátom, a pipetta

2011.04.26. 22:48 Nac Mac Feegle

A hullaházi második hét a toxikológián telt (nem, nem páciensként). Mindenki azzal riogatott, hogy a toxikológusok a világ legsótlanabb, legunalmasabb népsége. Ezek szerint sikerült kifognom az egyetlen kivételt, aki erősíti a szabályt (igen, tudom, hogy félrefordítás). Nagyon vidám, vicces fiatal nő. ÉS elképesztően okos. Az viszont teljesen biztos, hogy idegtépő lehet a nap 8 órájában pipettázni, várni, átpipettázni, centrifugálni, várni, átpipettázni, hozzápipettázni, várni, pipettázni, futtatni, és valószínűleg olyan 20-25 lépést kihagyhattam most. Az eredmény része persze érdekes. Lenyűgöző volt látni, hogy áll össze egy ember utolsó pár órájának története. Az előző héten láttam a boncolásokat és a feltételezéseket, a toxikológiával, és a rendőrségi esetleírásokkal pedig a részletek összeálltak, és, ahogy ők mondják "megöltünk mindenkit". Mai megdöbbentő tény: MINDENKI drogozik. Tele van Florida "fájdalom klinikákkal", ahol számolatlanul öntik az emberbe a receptre kapható nyugtatókat, altatókat, fájdalomcsillapítókat. Szóval ez magyarázza a nagy rejtélyt, hogy hogyan tudnak decens 40-50es háziasszonyok úgy korongrészegek lenni délután 2kor vasárnap, hogy semmi cefreszaguk nincs. Nyugtató plussz a vasárnapi kötelező mimóza. Megteszi.

Volt egy boncolásom, ahol minden látható szervi ok nélkül halt meg az 50es hölgy. Mondta is a doki, hogy ez altató lesz. Toxikológia a következő héten kimutatta, hogy valóban. Bevette, és már elfelejtett felkelni. Szép. Plussz, nem kicsit addiktívak ezek a szerek. Volt olyan eset, hogy 3 különböző típusú gyógyszer (Vicodin és társai, fiolánként 100 db tablettával) március 1-én lett felírva, a halottat 18-án hozták be, és a gyógyszerből semmi sem volt. Nem öngyilkos lett, csak beszedte majd 2 hét alatt a 300 tabit. Mert fájt neki, na. Meg lehet ezt érteni. Azt hiszem, inkább iszom 1 max 8 pálinkát fröccsel hétvégente. Na, azt hiszem ez meg is teszi mára konklúziónak és erkölcsi tanulságnak.

Szólj hozzá!

hullaházi capriccio

2011.04.25. 21:31 Nac Mac Feegle

Amikor először mentem bemutatkozni a proszektúrára, mindenki épp a boncteremben volt, ahova egyből beinvitáltak. Kedélyes beszélgetés 2 kibontott hulla felett. A fejem sem mertem megmozdítani, tuti biztos voltam benne, ha kicsit is kilendülök a biztos előre meredésből, akkor menten a. hányok, b. elájulok, c. a kettő tetszés szerinti kombinációja. Ezek után kezdtem rimánkodni, hogy megússzam a hullaházi turnét, mondván, Magyarországon úgysem fogják engedni a dokik, hogy hulla közelébe kerüljek, az az ő drágaszáguk, nekem max csontok jutnak. Nemaddiga, ha már itt vagy hullázni is fogsz, nem lesz gond, kibírod, mindenki kibírja. Nem, én nem fogom. Aztán nagy levegő, najó, ha mindenki megtette, akkor valahogy majd én is ki fogom bírni. Az első 5 perc a nehéz, a többi nem gond, az már sétagalopp. Amíg megszokja az ember a szagokat... néha, amikor később is megcsapott némi szag, akkor kicsit megtántorodtam, de 2 nagy levegővétellel egyenesbe jöttem simán. Az is sokat segített, hogy Dr. C., a lengyel patológus folyamatosan sztorizott. Az elején megnézett, "á, te nem fogsz elájulni", majd a végén levette a maszkom, "mutasd a színed, okéjólvan, minden rendben, nem megmondtam, hogy nem fogsz elájulni?".  A boncolás közben meg be nem állt a szája, amikor épp nem tanított, hogy mi micsoda, mi tér el a normálistól, hogyan és miért, akkor virgoncan szövegelt. Az itteni kishölgyek ki is vannak borulva tőle, hogy milyen huncut/perverz. Pedig csak káejrópai. Én jókat röhögtem rajta, de az amerikai 24 éves fapinák nem nagyon veszik a humorát. Sokszor már én sem mertem nevetni rajta, csak a számat harapdáltam, annyira vicces/gázos volt a jótanulójósportoló cunci riadt arcát látni (persze az még viccesebbé tette az egészet, hogy a kövült mosolyt még ez sem tudta letörölni az arcáról, hófehér fog mind a 32 ki, de inkább vicsor már az, mint mosoly). Plussz Dr. C. kb hentes jelleggel boncolt. Borzasztó profin és pontosan, de nem volt érdemes közel hajolni hozzá, vagy a hullához, mert spriccolt a vér a műszereiről mindenfelé. Az elején kérdezték is, kivel boncolsz, mondom kivel, "na, akkor tegyél szemüveget is, kelleni fog, scrubsra meg húzzál műanyag köpenyt (tokától bokáig takar), az is kellhet". Kellett. Nem a cizellált lelkű patológus, annyi szent. A lelki résztől is féltem, hogy fogom tudni feldolgozni, de Dr. C. ezt is leegyszerűsítette: Nekik már semmi sem fáj, nem szenvednek, nem fognak felülni, hogy ezt most már ne csináld. Anyukák, most ne olvassanak: az első bébi sem ütött ki, pedig attól különösen féltem. Nem akartam odamenni megnézni, épp nem boncolták, csak a segéd mosdatta, de persze odarángattak, "ezt is látnod kell, úgyis". Pont olyan volt, mint egy játékbaba. El lehet vonatkoztatni, és gondolom épp ez a lényeg.

Második nap egy női patológushoz kerültem, aki ráadásul a hullaházi részleg vezetője. Korábban Lenke néni volt (ABC-ben eladó), aztán vagy 15 éve rájött, hogy tanulna kicsit és így lett belőle ami lett. Végig mosolyogva boncolt, dúdolgatott, ha valami különösen érdekes részhez ért, még szélesebben mosolygott, I like it, I like it... Elég érdekes esetet kaptam vele, egy srác főbelőtte magát, mert az asszonya válni akart. Megdöbbentő tények: 1. a pisztolygolyó meglepően súlyos; 2. a koponyacsont elképesztő, milyen nyomást kibír, szájba vette a srác a puskát, úgy lőtt, de a golyó a koponyában maradt (persze nagyobb kalibernél mondjuk átvitte volna). Annyira klassz, ahogy lehet követni a golyó útját, egészen a megégett nyelvtől a csontba fúródott golyóig, látni a bevérzéseket az agyban a nyomástól, meg a roncsolást, amit a golyó végzett. (Gyerekek csak nem olvassák.)

Aztán egész héten összevissza keveredtem mindenféle orvosokhoz, és arra jutottam, hogy otthon is be fogok kéredzkedni boncolásokra, ha a szekér beindul, ugye... Dr. C. ki is röhögött, hogy első nap még el akartam ájulni, aztán a második napon már kb 10 centiről néztem az egész boncolást. Tényleg meg lehetett szokni. Persze ehhez kellett az is, hogy nem volt durván bomlófélben lévő esetem, valamint a szellőztetés pöpecül meg van oldva az egész hullaházban. Mondjuk amikor enyhén másnaposan keveredtem be, azt kibírtam röhögés nélkül.

Szólj hozzá!

A valóság pofánver

2011.03.11. 03:33 Nac Mac Feegle

Az álmokkal csak az a baj, hogy döbbenet nagy a szopás, amikor valóra válnak.

2 komment

túlélni Chicago-t

2011.03.09. 05:19 Nac Mac Feegle

Megvolt Sikamika.

Napokig puncsoltam mindenféle ismerősöknél, ismerősök ismerőseinél, hogy elmehessek, és ne kelljen mindezért még a gatyám is kifizetni. Sikerült, csak a szállás- és repjegyért kellett fizetnem. A részvételi díjat letudtam egy napi önkénteskedéssel, ami végülis jól sült el. Bár persze elsőre a hátam közepére sem kívántam az egészet, amikor a járatom törölve lett, majd este 7 helyett éjfélre értem Chicagoba, ahol persze mindenki a bárban wörksoppolt, nyilván nekem is csatlakozni kellett, hiszen mégiscsak a tudomány miatt mentem, vagymi. Csatlakoztam is vagy 1-ig, aztán amikor azt hittem, hogy remek, most alszom még 4 órát a munkakezdésig, akkor jött a feketeleves: lakó- és ágytársam olyan szinten horkolt, hogy bármelyik talajrészeg öntudatlanba ájult jóbarát megirigyelné. Ráadásul pánikoltam, hogy nem fogok felkelni, szóval nem sokat aludtam. Viszont felhoztam magam Futurámából. Reggel 5-kor (önkénteseknek munkakezdés 5-30kor, köszi élet), a szokásos vakolat kétszeresével sikerült emberi arcot rajzolni, le önkénteskedni, kávéért rimánkodtam, kaptam reggelire almát, körtét, még több kávét szereztem, majd amint az első körrel végeztem húztam vissza a szobába aludni. Következő menet délben, jogászoknál segédkeztem egy kerekasztal-beszélgetésen. Mindenki bemutatkozott, aztán néznek engem, gondoltam ezek szerint nekem is kell... honnan, minek, mit csinál... erre a terem másik oldaláról akcentus nélküli magyar hang: beszélsz magyarul? Itt is van magyar, kipipálva. Harmadik, és egyben utolsó kör önkéntesmunka: toxikológusok poszterszekcióján mindenes. Volt magyar? Persze hogy volt. Az egyik legnagyobb floridai igazságügyi labor vezetője. Gainsville közel van, menjek mindenképp. Okké. Az első ember, akivel beszélgetni kezdtem, egy török toxikológus volt, egyből kuzinnak szólított. Isztambulban járok, menjek hozzájuk mindenképp. Okké.

"Véletlenül" összefutottam a hawaii főnökkel. Persze nem kapta meg a tavalyi mailjeimet, de még mindig szeretné, ha mennék Hawaiira megnézni a labort, esetleg dolgozni. Most megadta a személyes mailcímét is. Karó meg a varjú. Azért persze írok neki. Hátha. Szóval 3 napig előadásokon ültem, 3 este bárokban és végig puncsoltam. Az a szerencse, hogy sokan jártak már közülük Magyarországon, és épp a legnagyobb főnökök. Akikkel otthon simán emberként lehet beszélni (mert ugye valamilyen szinten csak turisták, nekik is jól esik a hideg fröccs meló után), itt meg Istenek. Mi vesztenivalóm lehet jelleggel lejtettem  hozzájuk és spanoltam. Helló, Káejrópából, találkoztunk, megvan? Meg. Nyeremény: hawaii és washingtoni meghívást. Majd meglátjuk.

Megérte a 12 dolláros Caipirinha, oldódtam.

Őrmesterrel:

"-Berúgtál, kislányom?

-Be, anya, de nem volt gázos, csak felszabadult ismerkedős.

-Az jó, cuki vagy kapatosan."

Negatív: életemben még ilyen sóher faszari konferencián nem jártam. Legomboltak az emberről 400 dollárt (jójó, rólam nem sikerült, ellenben dolgoztam 10 órát nekik), egyemistákról 100-at és ezért konkrétan semmit sem adtak, csak egy nyomi táskát, ezer prospektust (amit magáncégek dobtak a pakkba), tehát nem számít, plussz egy absztraktkötetet. Se kaja, se egy wilkomen drink, se szállás, semmi. Plussz lakhattunk a Hyatt-ben, ahol a bárban 7 dollár volt a sör. Nyilván ott ivott mindenki, a főnökök, mert megtehetik, mi seggnyalók, mert a seggüket nyaltunk. Ráadásul 3 lépést nem lehetett úgy tenni, hogy ne nézték volna meg az ember kitűzőjét, hogy nem csak úgy besunnyogott-e a rendezvényre. Európában (főleg kelet és dél) ennyi pénzért 4 napig etetnekitatnak, Görögországban bekapált görög egyetemista csajok az asztalon hastáncolnak.

Aztán volt kb. 1 nap városnézésre, ami nyilván semmire sem volta elég, csak arra, hogy remek, plussz egy város, ahova vissza akarok menni. Ezzel együtt vagy 42. Ha arra jártok, menjetek el oda. Megéri.

Mérleg: megérte, szakmailag, smúzilag pazar volt, de a zsebem megint üres.

Szólj hozzá!

metálesztivál

2011.02.21. 04:25 Nac Mac Feegle

Már az gyanús lehetett volna, hogy vasárnap estére szerveznek "Metálfesztivált" az egyetemre. Rendicsek, gondoltam, akinek olvadt fém folyik az ereiben, annak a vasárnap is ünnep, ha akkor van a fesztivál. A másik nyomravezető pedig az "5 dolláros árban benne van a kaja és az üdítő" kitétel lehetett volna. Gondoltam, megnézem magamnak az eseményt, hisz állítólag mi vagyunk az USA black metál testében dobogó fémszív. Aztán közbejött pár dolog, és nem tudtam menni, viszont amikor hazaértem megnéztem a képeket. Gyermekek (történetesen nem németek), egy neonnal alaposan megvilágított teremben üldögélnek a világos padlószőnyegen a falak tövében, vagy foghíjas sorokban álldogálnak a színpad előtt, eszegetnek és üdítőznek. Se sötét, se sör, se cigi, se egy rendes szűk fekete (esetleg márványkoptatott) farmer sportcipővel és/vagy leszakajtott ujjú farmerdzsekivel. Ja, 21.30 van, és vége a bulinak. Meg vagyok döbbenve.

Erről jut eszembe, az nekem hihetetlen, ahogy az itteni egyetemisták élik egyetemi éveiket. Tallyban nem láttam ezt a jelenséget, lehet, mert ott lassan bezár a tanszék, és úgyis minden mindegy alapon isznak/buliznak. Vagy azért, mert sokan voltak már közülük Magyarországon és megtanulták, hogy kell ezt rendesen csinálni. Bár Ben nem azon a tanszéken volt, valamint még Mo-on sem járt. Megeshet, hogy ő csak simán iszákos. Na, mindegy, folytatom: 24 év körüliek, kapnak pénzt azért, mert megtartanak x órát (mondjuk az egyetemért fizetni kell, mint a katonatiszt, ez tény, de a fizujuk sem olyan rossz, sőt, és ez is tény), szombat este (szombat! este!) arról körsmsezgetnek, hogy akkor a keddi (keddi!) órára ki hogy áll az anyaggal. Jelzem NEM azért van otthon és tanul/dolgozik, mert előző nap kokira itta magát, és így próbálja kompenzálni a kínzó, már megint mennyire lealjasultam részegség utáni törvényszerű lelkiismeret-furdalását. Vagy, mert nincs jobb dolga. Hanem, mert ezt választja. Mert ezt AKARJA. Ja, és nemcsak szombaton, hanem pénteken is, hétköznap meg pláne. Pont valamelyik nap láttam egy ábrát - háromszög, három csúcsán egy-egy, egyetemen fontos alaptétel: jó jegyek, elég alvás, bulik; alatta pedig: válassz kettőt. Mi megtettük. Sosem aludtunk eleget, néha elájultunk, és nem csak jó jegyeink voltak. Ám amikor kellett, akkor mindig valahogy összeszedtük magunkat. Elevickéltünk vizsgaidőszakról-vizsgaidőszakra, és életünk legjobb, legszabadabb éveit éltük. Ami pedig a legfontosabb/legviccesebb, nem a szemétdombon kötöttünk ki, mint ahogy pár jószándékú (értsd: rothadék) volt évfolyamtárs, lakótárs és tanár megjósolta. Ma majd mindnyájunknak jó munkája van, vagy majd mindnyájunknak az, amit szerettünk volna csinálni, még ha kisebb-nagyobb kerülőkkel is jutottunk el oda (ide?). Itt meg a folyamatos jaj, nem leszek kész a beadandómmal rinyálás van. Lehet valamikor nagy tudós lesz belőlük, akkor majd megkövetem őket, viszont most csak sajnálkozom, hogy életük legjobb éveit veszik el saját maguktól, és még csak nem is tudják. Nesze neked versenyeztetés egy életen át.

Viszont klafa képet tettem fel f@szbukra.

Szólj hozzá!

2011.02.12. 02:58 Nac Mac Feegle

Dolgok, amiken még mindig tudok csodálkozni:

  • koleszterinmentes tojás
  • vegetáriánus tojás
  • light méz
  • drive through bankautomata, Braille jelekkel
  • tejesdobozban árult, előre felvert tojás rántottához
  • Selmeczi Garbiella - mondjuk nem nagyon tartozik ide, tudom, csak pont ma olvastam valamit róla, és meglep, hogy erre a narancssárgára barnítókrémezett, végtelen ostoba libára hogy mernek a "kicsit vissza kellene reszelni a körmömből, és nem ártana egy lakkozás sem" típusú feladatoknál komolyabbakat rábízni. Bár én ezt sem merném, nem hiszem, hogy komplikációk nélkül tudná teljesíteni.
  • drive through óvoda

 

3 komment

úgysem fogják elhinni

2011.02.10. 06:29 Nac Mac Feegle

Van új ismerősöm. A Morbid Angel eredeti dobosának a volt barátnője.

2 komment

helyreigazít

2011.02.09. 04:12 Nac Mac Feegle

Mégsem kérdeznek értelmeset. Van egy srác (elsőpados, mert mi más lenne), aki rendszeresen behozza a tankönyvet (nem a kötelezőt, hanem csak az ajánlottat), és érdeklődik, hogy eztmegazt miért is nem tanítom belőle. Mert ő olvasta a könyvet és benne van. És az előadásból kimaradt. És mutogatja az oldalon, hogy mire is gondol. Beszarsz.

A másik meg, miután elmagyarázom érthetően, hogy ez bioarchaeológia óra, nem humán evolúció, sem régészet, ezért kérem, hogy a záróprojektben a hangsúly a bioarchaeológián legyen, ne a régészeti leleteken, vagy az emberré váláson. A témakörökhöz segítséget nyújt a kiadott silabusz (ami, míly megepő, színtiszta bioarchaeológia). Óra után 41 perccel az email (gondolom addig tanácskoztak, hogy mi is az evolúció): My group and I were wondering if we could possibly change our topic and do it instead on Homo floresiensis? We were thinking of doing research on the different arguments about why the "Hobbits" are so small, such as if they were descended from Homo erectus or if it was a pathology. Nos?

 

3 komment

2011.02.08. 19:09 Nac Mac Feegle

Megvan a menetrend. Elég virgonc pár hónap lesz ez...

Február végéig egyetem, meglevő nyomozati anyagokon dolgozunk (azonosítás, halál oka, stb).

Feb. 28.-Márc. 11. MEO (Medical Examiner's Office). Két hét törvényszéki boncolás, megspékelve toxikológiával. A történet aranyos része, hogy a patológus lengyel. Még nem is talákoztunk, amikor már mindenkinek mesélte, hogy tuti jól elleszünk, mert a lengyel-magyar barátság, ugyebár, ha esetleg nem tudnák. Nem tudták.

Márc. 14.-Márc. 25. Sheriff's Office. Igazságügyi laborok, nyomozások. Én és a pipetta sosem voltunk túl közeli jóbarátok.

Márc. 28.-Ápr. 8. Police Department. Igazságügyi laborok, helyszínelés. "Ugye nem lesz baj, ha éjszaka is hívnak helyszínelni? Ez nem az a tipikus 8-17 közötti munkaidő..."

Ápr. 11.-Ápr. 15. Forensic DNA Lab. Újabb közeledési kísérlet a pipetta felé.

Közben folyamatosan tanítás. Kezdenek nem annyira elmebeteg kérdéseket feltenni, úgy tűnik akad oyan is, aki hajlandó használni az agyát. Lehet, pont ők mindig is használták, csak csendben voltak. Az idióták mindig hangosabbak, nyilván. A kedvencem a kishölgy, aki ezen elhangzott mondat után "Nincs hozzáférésem a nethez net id híján, de amint lesz, posztolom a kötelező tananyagot" a padból kiesve jelentkezett, majd a következő kérdést tette fel: "Mikor posztolja a tananyagot?". Néztem a kamerába bambán, majd eszembe jutott Dan barátom jótanácsa (legyél velük kedves, mosolyogj, véletlenül se legyél saját magad, ne fikázd őket) és mosolyogva megismételtem a 10 másodperce elhangzott mondatot. Úgy tűnt akkor már felfogta. Azóta is minden órán ez az első kérdése, miután megjegyzem, h még mindig nincs net id. Az előző mondat  legfontosabb eleme a miután megjegyzem... csak azzal javít a helyzetén, hogy professzornak nevez. Lassan már ez sem lesz elég, mondjuk. Danről meg annyi, hogy amikor elmeséltem a többieknek, hogy mi volt az útnakindító jótanácsa, csúnyán elkezdtek röhögni, hogy na persze, pont azért tanácsolta, mert ő mindig fikázza meg kiröhögi a hallgatókat, alapvetően bunkó velük és teljesen tapintatlan. A szerencsétlenek meg rühellik, plussz félnek tőle. És... az a pletyka járja róla az egyetemen, hogy egyszer megrugott egy kiskutyát (de ezt is csak suttogva merik továbbadni). Ami itt ugye a velejéig romlott emberek ismérve.

Lassan óra, készülhetek a tudásszomjtól csillogó szemekre, kipirult arcokra, a következő remek kérdésekre.

 

Szólj hozzá!

belekezd

2011.02.06. 03:56 Nac Mac Feegle

Köszönet Tapló Apónak, aki még az első bejegyzés előtt megelőlegezett egy könyvjegyzőt.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása