Már az gyanús lehetett volna, hogy vasárnap estére szerveznek "Metálfesztivált" az egyetemre. Rendicsek, gondoltam, akinek olvadt fém folyik az ereiben, annak a vasárnap is ünnep, ha akkor van a fesztivál. A másik nyomravezető pedig az "5 dolláros árban benne van a kaja és az üdítő" kitétel lehetett volna. Gondoltam, megnézem magamnak az eseményt, hisz állítólag mi vagyunk az USA black metál testében dobogó fémszív. Aztán közbejött pár dolog, és nem tudtam menni, viszont amikor hazaértem megnéztem a képeket. Gyermekek (történetesen nem németek), egy neonnal alaposan megvilágított teremben üldögélnek a világos padlószőnyegen a falak tövében, vagy foghíjas sorokban álldogálnak a színpad előtt, eszegetnek és üdítőznek. Se sötét, se sör, se cigi, se egy rendes szűk fekete (esetleg márványkoptatott) farmer sportcipővel és/vagy leszakajtott ujjú farmerdzsekivel. Ja, 21.30 van, és vége a bulinak. Meg vagyok döbbenve.
Erről jut eszembe, az nekem hihetetlen, ahogy az itteni egyetemisták élik egyetemi éveiket. Tallyban nem láttam ezt a jelenséget, lehet, mert ott lassan bezár a tanszék, és úgyis minden mindegy alapon isznak/buliznak. Vagy azért, mert sokan voltak már közülük Magyarországon és megtanulták, hogy kell ezt rendesen csinálni. Bár Ben nem azon a tanszéken volt, valamint még Mo-on sem járt. Megeshet, hogy ő csak simán iszákos. Na, mindegy, folytatom: 24 év körüliek, kapnak pénzt azért, mert megtartanak x órát (mondjuk az egyetemért fizetni kell, mint a katonatiszt, ez tény, de a fizujuk sem olyan rossz, sőt, és ez is tény), szombat este (szombat! este!) arról körsmsezgetnek, hogy akkor a keddi (keddi!) órára ki hogy áll az anyaggal. Jelzem NEM azért van otthon és tanul/dolgozik, mert előző nap kokira itta magát, és így próbálja kompenzálni a kínzó, már megint mennyire lealjasultam részegség utáni törvényszerű lelkiismeret-furdalását. Vagy, mert nincs jobb dolga. Hanem, mert ezt választja. Mert ezt AKARJA. Ja, és nemcsak szombaton, hanem pénteken is, hétköznap meg pláne. Pont valamelyik nap láttam egy ábrát - háromszög, három csúcsán egy-egy, egyetemen fontos alaptétel: jó jegyek, elég alvás, bulik; alatta pedig: válassz kettőt. Mi megtettük. Sosem aludtunk eleget, néha elájultunk, és nem csak jó jegyeink voltak. Ám amikor kellett, akkor mindig valahogy összeszedtük magunkat. Elevickéltünk vizsgaidőszakról-vizsgaidőszakra, és életünk legjobb, legszabadabb éveit éltük. Ami pedig a legfontosabb/legviccesebb, nem a szemétdombon kötöttünk ki, mint ahogy pár jószándékú (értsd: rothadék) volt évfolyamtárs, lakótárs és tanár megjósolta. Ma majd mindnyájunknak jó munkája van, vagy majd mindnyájunknak az, amit szerettünk volna csinálni, még ha kisebb-nagyobb kerülőkkel is jutottunk el oda (ide?). Itt meg a folyamatos jaj, nem leszek kész a beadandómmal rinyálás van. Lehet valamikor nagy tudós lesz belőlük, akkor majd megkövetem őket, viszont most csak sajnálkozom, hogy életük legjobb éveit veszik el saját maguktól, és még csak nem is tudják. Nesze neked versenyeztetés egy életen át.
Viszont klafa képet tettem fel f@szbukra.
